A hazai gazdasági reform elmélyülésével, nyitásával a hazai polgári légiközlekedési ipar soha nem látott fejlődést ért el, tovább nőtt a repülőtérre be- és kiutazó utasok száma, új magasságba emelkedett a poggyászáteresztő képesség.

A poggyászkezelés mindig is hatalmas és összetett feladat volt a nagy repülőterek számára, különösen a légiközlekedési ágazatot ért folyamatos terrortámadások magasabb követelményeket támasztanak a poggyász azonosítási és nyomkövetési technológiával szemben. A légitársaságok számára fontos kérdés, hogyan kell kezelni a poggyászhalmot és hatékonyan javítani a feldolgozás hatékonyságát.

A korai repülőtéri poggyászkezelő rendszerben az utaspoggyász azonosítása vonalkódos címkékkel történt, a szállítás során pedig a vonalkód azonosításával valósult meg az utaspoggyászok válogatása és feldolgozása. A globális légitársaságok poggyászkövető rendszere máig fejlődött és viszonylag kiforrott. A feladott poggyászok nagy eltérései esetén azonban a vonalkódok felismerési aránya nehezen haladja meg a 98%-ot, ami azt jelenti, hogy a légitársaságoknak folyamatosan sok időt és erőfeszítést kell fordítaniuk a kézi műveletekre, hogy a szétválogatott poggyászokat különböző járatokra szállítsák.

Ugyanakkor a vonalkód-leolvasás magas irányigénye miatt ez is megnöveli a repülőtéri személyzet többletterhelését a vonalkód-csomagolás során. A vonalkódok egyszerű használata a poggyász egyeztetésére és szortírozására sok időt és energiát igénylő munka, és akár súlyos repülési késésekhez is vezethet. A repülőtéri poggyász automatikus válogató rendszer automatizálási fokának és szortírozási pontosságának javítása nagy jelentőséggel bír a tömegközlekedés biztonságának védelme, a repülőtéri osztályozó személyzet munkaintenzitásának csökkentése és a repülőtér általános működési hatékonyságának javítása szempontjából.

Az UHF RFID technológiát általában a 21. század egyik legnagyobb potenciális technológiájaként tartják számon. Ez egy új technológia, amely változásokat okozott a vonalkódos technológia utáni automatikus azonosítás területén. Nem látótávolságú, nagy távolságú, alacsony iránykövetelményekkel, gyors és pontos vezeték nélküli kommunikációs képességekkel rendelkezik, és egyre inkább a repülőtéri poggyász automatikus válogató rendszerére összpontosít.

Végül 2005 októberében az IATA (Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség) egyhangú határozatot fogadott el, hogy az UHF (Ultra High Frequency) RFID felcsatolható címkéket a légi poggyászcímkék egyetlen szabványává tegye. Annak érdekében, hogy megbirkózzanak azokkal az új kihívásokkal, amelyeket az utaspoggyász jelent a repülőtéri szállítórendszer kezelési kapacitása számára, egyre több repülőtér alkalmaz UHF RFID berendezéseket a poggyászrendszerben.

Az UHF RFID poggyászautomatikus válogató rendszer célja, hogy minden utas véletlenszerűen feladott poggyászára egy elektronikus címkét ragasszon, az elektronikus címke pedig rögzíti az utas személyes adatait, indulási kikötőjét, érkezési kikötőjét, járatszámát, parkolóhelyét, indulási idejét és egyéb információkat; poggyász Elektronikus címkeolvasó és -író berendezés van felszerelve az áramlás minden egyes vezérlőcsomópontjára, például a válogatásra, a telepítésre és a poggyászfelvételre. Amikor a címkével ellátott poggyász áthalad az egyes csomópontokon, az olvasó elolvassa az információt és továbbítja az adatbázisba, hogy megvalósítsa az információmegosztást és a nyomon követést a poggyászszállítás teljes folyamatában.